Szegény anyám ezektől padlót fog!
Kétévesnek lenni jó, kétévesnek lenni iszonyú vicces! Csak van egy kis gond: szegény anyám és időnként még szegényebb apám nem mindig vevő a humoromra. Ígérem, most elmesélek mindent neked! Szegény anyám addig legalább pihen.
barizsuzsi - blogger
Egy anyuci vagyok. Egy anyuci a sok közül, aki túl ugyan a harmincon, de megtalálta a szerelmet. Feleség lett, férje lett, akivel együtt nevelgetik boldogan tüneményes Lölőkéjüket. Ha szeretnéd megismerni egy kissé buggyant anyuka tűnődéseit, gondolatait, kalandjait, blogomban mindenképpen tarts velem!
Legutóbb 8 hónaposan írtam neked, de annyi idő eltelt, hogy muszáj most újra mesélnem egy kicsit. Meg szegény anyám, úgy látom, kivan, szerintem jót tesz neki, ha elfoglalom magam egy kis időre. :)
Először is szögezzünk le két dolgot: az egyik, hogy imádom a szüleim, látom rajtuk, mennyire elérzékenyülnek, amikor mondom is nekik. A másik, hogy kétévesnek lenni jó, kétévesnek lenni iszonyú vicces!
És akkor most mondom, amit igazán akarok. Mert akarni igencsak akarok egy ideje. Nagyjából azóta figyelem szegény anyámat. Addig ugyanis szegény anyámon sosem láttam, hogy ki lehetne billenteni a nyugalmából. Mostanában viszont azt vettem észre, hogy többet prédikál, sőt, akkor is beszél, amikor nem kéne. A múltkor öltözésnél például egy háromperces monológot tartott arról, hogy ő bizony nem szeretne engem kergetni indulás előtt. Aztán mégis megteszi, mert tudom, hogy kifejezetten zavarná, ha pizsamában lépnénk ki az ajtón. Szegény anyám amúgy annyira szét tud esni az öltöztetéstől is. Egyszer az a baja, hogy a (szerinte) másfél méteres, szürke orrszarvúval szeretnék játszani közben, máskor meg az, hogy a cipzárt húzgálom a felsőjén.
Attól is annyira odavan, ha háttal ülök a hintalóra, majd felállok rajta. Ott van mellettem a radiátor, szóval, ha zuhannék, van, ami megállít. Nem nagy ügy. Apropó, háttal ülés! Annyira megszerettem ezt. Ha tehetem (általában nem, mert anyám mindig figyel), akkor háttal ülök a székre és a motorra is, utóbbinál még a függönyt is magamra húzom. Látnád akkor szegény anyám szemét!
Szegény anyám… A humorérzéke sem a régi. Szerintem rémvicces, amikor a furulyával csapkodom a fürdőkádat, majd a csempét, végül az üvegajtót, nagyon menő hangja van. Szegény anyám… Akkor is oktatást tart a rendeltetésszerű használatról. Olyankor jól meg is sajnálom, úgyhogy tényleg úgy kezdem használni a hangszert, ahogyan kell: még nem vagyok túl ügyes zenész, úgyhogy csak fújom egy hangon percekig, ahogy bírom.