Agymenő blog - A jó nő önző, pláne, ha tetovált?
A napokban többször megtaláltak előítéletekkel, amit persze a külsőségekre alapoznak. Elsőként, ha valaki nem 120 kilós, lenőtt hajú, akkor biztosan nagyon önző és képtelen az őszinte szeretetre. Azt hittem ledobom a hajam!!! Mi van??? Erre kaptam indoklást is: “ha a szabadidőd egy részét edzéssel töltöd, akkor azt mástól veszed el! Emellé még ott van, hogy a kaját is figyeled, az öltözködést és a külsőd…” Na, itt azt hiszem kiakadtam.
1. Ha minden áldott nap edzel, akkor is max. 2-3 órát veszel el a SAJÁT idődből. nem máséból, hiszen nem XY-t küldöd el magad helyett mozogni.
2. A kaját kiválasztani pont annyi idő, amíg más megkeni a zsíros kenyeret.
3. A ruházkodás kb. 3 perc. Tudom, mit akarok, nem téblábolok órákat a szekrények előtt. Mellesleg, ha kialakult stílusod van, akkor pontosan tudod, hogy mikor, mit vegyél fel. De nem hinném, hogy ezzel több időt töltök, mint más, sőt! Tekintve, hogy hétközben nem sminkelek (másokkal ellentétben), max. hétvégén, amikor pont 10 percig tart, hiszen ismerem az arcom, erre még rájön az évek, meg a rutin.
4. Miért is kellene úgy kinézni, mint egy vetetlen ágy??? Nagyon kevés időt töltök a külsővel, az igaz, hogy akkor tudom, hogy mit csinálok…
Erre már csak hab volt a tortán a tetoválás kritikája. Mármint, aki tetovált, az megbízhatatlan, esetleg sittes… stb. Ezt felháborítónak tartom.
Egyrészt: a tetoválás nem NEKED szól, hanem jó esetben önmagunknak, hiszen mi viseljük. Másrészt: azt hiszem már rég ebben az időben járunk, ahol a főnökömnek is van, nekem is és ez nem befolyásol semmit. Egyébként a megbízhatatlanságról annyit, hogy az általam ismert emberek közül meglepően tapasztaltam, hogy a két leginkább megbízhatónak tartott ember tetovált. Nem is kicsit! Akkor hogy is van ez? Ha úgy öltözöm nem is látszik… Addig jó ember vagyok, utána rossz? Nem Te vagy egy pettyet beszűkült?
Természetesen itt meg kell különböztetni azt, aki újságokból kivágott fotóval szalad a tetoválóhoz, hogy pont ugyanolyat akar, amit egy-egy sztáron látott… Ettől valahogy mindig hánynom kell. Egy életen át viseled, legyen már benned annyi, hogy nem más bőrét akarod felhúzni!!! Bár ez igazán jellemző az emberekre; annyira eredetiek, hogy 30 egyforma mintát tudsz egymás mellé állítani és még meg sem kell erőltetni magad.
Mind mások vagyunk, bárhogy is hívjuk, ez persze kifejez minket, hogy mit és hogyan varratunk magunkra. Van akit elvarázsol, van akit taszít, de ez a saját dolgunk. Nekem fontos, hogy ott legyen, nem Neked! És én akkor is jól érzem magam tőle, ha évek telnek el, ha kabát, vagy pulcsi fedi, hiszen nem arra készül, hogy mutogassam folyamatosan. Akkor a homlokomra lenne tanácsos írni, bár ott is bekavarhat egy sapka :)
A lényeg, hogy lépjünk már ki a gödörből és gondolkodjunk el, hogy mi alapján ítélünk? Egyáltalán, van ehhez jogunk??? Sokan úgy mászkálnak, mint a statáriális vagy rögtön ítélő bíróságok. Élmény hallgatni a tömény baromságot, amit csupán kinézetre alapoznak. Hány olyan nőt/férfit tudnék mutatni, aki üzletasszonynak öltözik, de azt sem tudja egy kimutatásról, hogy eszik, esetleg isszák, soha nem hallott a Marshall-keresztről, sőt, két számot nem tud összeadni teljes magabiztossággal. Hiszen járhatsz te Chanel kosztümben/Armani öltönyben, attól még hülye maradsz! Ha valakit szépnek tartasz, ne a hibát keresd. Én például nőként is nagyon elismerem, ha más szép. Baj lenne? Szerintem nem. Az is igaz, hogy bárkit elküldök melegebb éghajlatra, ha az paraszt, vagy hülye… Ezért meg egyszer tuti kinyírnak, tekintve, hogy nem disztingválok, milyen hatalommal rendelkezik.
Szóval egy olyan korban élünk, ahol igenis nagyon sokat jelent, amit mondunk, mert a világ megengedi, hogy önmagunk legyünk mind öltözködésben, mind testileg. Mielőtt bárki ítél nem kirívó dolgok miatt, várja meg, míg a másik megszólal, esetleg figyeljen a cselekedeteire. Hiszen az ezer szónál is többet ér…