Valóban létezik tökéletes társ vagy sem?
Minden ilyen kérdéssel kapcsolatban számtalan vélemény megfogalmazódott már, de mindenkinek a saját igazát kell az adott témában megtalálnia. Ezt a kérdést sokan feltettük, feltesszük magunknak, és szinte biztos vagyok benne, hogy az esetek többségében az eredmény az lett, hogy nem létezik, nem találunk ilyet.
Tolerancia, megalkuvás, kompromisszum. Párterapeuták, barátok, szülők első bölcs szavai hozzánk ha a hosszú párkapcsolat/házasság titkát firtatjuk. De hol a határ a megalkuvásban, saját igényeink lemondásában? Tényleg elképzelhetetlen egy olyan kapcsolat, szerelem ahol semmiről sem kell lemondania egyik félnek sem a harmónia érdekében? De amikor mégis, szinte minden kompromisszumra hajlandóak vagyunk a változás érdekében, miért nem érezzük a teljes boldogságot és kielégülést?
Századunkat a szingliségben és a teljes érzelemnelkülisegben éljuk meg. Hogy ez miért válhatott divatossá? Egyértelmüen erről is sok vélemeny megfogalmazodott már, de részben a félelem az ami visszahúzhat attól, hogy teljesen kiszolgáltassuk magunkat egy másik személynek. Valakivel intim kapcsolatot létesiteni, ahol nincsenek se maszkok, se játszmák, rettentő veszélyes tud lenni. Hogyha nem szeretünk mélyen senkit sem, érzelmileg sosem válhatunk kiszolgáltatottá, igy örökké teljes elégedettségben élhetünk. Igaz, magas szinteket a boldogságban sosem fogunk elérni, de a pokoli mélységgel sem találkozunk soha.
Vajon tényleg ez a boldogság kulcsa?
Kisérletek bizonyitják, hogy az ingerszegény környezet, illetve az érzelem hiány ideiglenes pszichozist (elmebajt), de mindenesetre átmeneti lelki zavarokat okozhat. De ha már csak biológiai oldalról közelítjuk meg, ez az állapot vonhat maga után vagy legalábbis elősegíthet testi, illetve szervi elváltozásokat is.
Oldalak
This is a modal window.
