Gyerekrajzok elemzése a gyakorlatban: a grafológus szerint erre utal, milyen fát rajzol a lurkó
Folytatjuk gyerekrajzelemzéssel foglalkozó sorozatunkat. Kárászné Tomanó Ágnes grafológus szakoktató, szaktanácsadó az első részben azt vizsgálta, a ház mérete alapján mi játszódhat le a lurkó lelkében; most a fa, mint szimbólum tartalmát fogja elemezni.
A fa az érzelmek szimbóluma
Figyeljük meg, mit tesz egy kisgyermek, amikor azt mondjuk neki: rajzolj egy fát! A legritkább esetben jut eszébe kopasz, téli, levél nélküli fát papírra vetni. Évszaktól függetlenül a legtöbben – a felnőttek is – lombos-, vagy fenyőfát rajzolnak. Vajon miért? A szimbólumokat tudatalattink megérti, használja, kivetíti alkotásainkra. A fa az érzelmek szimbóluma. Nem a kapott érzelmeké, hiszen az a környezetünk adománya, hanem a saját, belső érzeteink, érzelmeink kivetülése. Amennyiben érzelmeink nem „fagyoskodnak” éppen, nem „lekopaszítottak”, tönkretettek, akkor minden esetben lombos fa kerül ki ceruzánk hegye alól.
Így vannak ezzel a kisgyermekek is. Amikor minden rendben van körülötte, nincs konfliktus otthon, vagy az óvodában, nem látott számára zaklató történeteket a televízióban, amikor érzelmileg „rendben van”, rögtön kilombosodik a fa, esetleg virágba borul. Vannak olyan kisfiúk, kislányok, sőt felnőttek is, akik inkább fenyőfát szeretnek rajzolni. Rájuk inkább a visszafogottabb, szégyenlősebben kimutatott érzelmek a jellemzőbbek. Nehezebben szeretnek meg valakit, de – mivel a fenyő örökzöld – érzelmeik sokkal tartósabbak, nehezebben változnak.
Érdekes megfigyelnünk a rajzokon a fa - ház magasságának arányát. Amennyiben a fa a nagyobb, – gyerekeknél és nőknél ez az általánosabb – inkább az érzelmeikre hallgatnak, ha döntést kell hozniuk. Aki a házikóját rajzolja magasabbra, az inkább az eszére hallgat, amikor döntenie kell. Egyik sem jobb, vagy rosszabb a másiknál, csupán egy tulajdonságot jelez.