Meg kell zabálni ezt a madarat!
A héten egy cuki babamadár repült az irodablakba, és leült (állt). Velünk "dolgozott" délutánig, igaz hasznát annyira nem vettük, de a hangulathoz mindenképpen hozzájárult.
Az új kolléga
Egyik reggel megyek be a grafikusok irodájába, és mindenki az ablakba csoportosul és veszetten fotózgat. Hát igen, egy nagyon helyes kismadár repült oda, egyébként rozsdafarkú (természetbarát főnökünk egyből felvilágosított minket). Raktak ki neki vizet, és ujjbegyre csepegtetve itatták. Hihetetlen, hogy tűrte. Tűrte?! Körülbelül 5-en fotózgattuk pár centire a buksijától, sőt az egyik kolléga még jól szembe is vakuzta szerencsétlent (férfi...). Igazából úgy tűnt, hogy nagyon is élvezi a madárcsemete, ott pózolgatott nekünk. Le is videóztam. Tényleg meg kellett zabálni.
Aztán haladt előre a nap és délután még mindig ugyanabban a pozícióban ott ácsorgott az ablakban. Néha szundított is egy kicsit. Azt hittük elfáradt, melege van, eltörött a szárnya, elszökött otthonról, eltévedt vagy egyszerűen csak be akart illeszkedni hozzánk. Bejöttünk neki. :) Még szöcskét is fogtak neki, megpróbálták megetetni, de nem volt éhes. Majd "röpke 6 órás munakviszony" után fogta magát, és elrepült. :)
Reméljük hazatalált!
Ha szerinted is cuki a kismadár, egy LIKE-ot megérdemel. :)
Olvasd el az előző bejegyzést is!