Te is megbánnád, ha így búcsúznál el tőle?
Durva dolog az, amikor valaki úgy távozik az életünkből, hogy az utolsó szavaink hozzá nem a szívünkből szóltak, és nem olyanok, amivel útnak indítottuk volna. Amit nem bánunk meg, hogy elmondtuk, csak azt, ha nem. Van egy sztorim…
Az utolsó mondat gyanánt…
A minap egy előadást hallgattam, amiben az előadó egy megható gondolattal zárta a beszédét. Zárógondolatként egy hölgyet idéz, akinek a szemlélete inspirálta őt. A hölgy gyermekként Auswitzba menet lekorholta a nyolcéves kisöccsét egy semmiség miatt, mert a vonaton összegyűrte az egyetlen ingét és mérgesen rászólt: „Még erre sem tudsz vigyázni?!” A kissrác elszégyellte magát, a nővére pedig ezután a vonatablakon durcásan kibámulva már nem is szólt hozzá….és azután már soha többé, mert az állomáson elszakították tőle és nem látta már többé az öccsét. Csak ő, a kislány élte túl a tábort.
Mikor élve elhagyta Auswitzot, ezt az esküt tette:
“SOHA NEM MONDOK SEMMIT, AMI NEM ÁLLNÁ MEG A HELYÉT, MINT EGY UTOLSÓ DOLOG, AMIT VALAHA IS MONDOK.”
Ha tetszett a bejegyzés, nyomj egy LIKE-ot. Olvasd el az előző bejegyzést is!