Piac és szecesszió: a bécsi Naschmarkt
Ha azt mondjuk Bécs és piac, akkor a Naschmarkt. A sznobok turistásnak tartják, a helyiek drágállják, a kofák és az étteremtulajdonosok az elhúzódó felújítások miatt panaszkodnak, de a Naschmarkt mégis minden nap megtelik emberekkel. Szombatonként pedig, amikor összecsődül a város legnagyobb bolhapiaca, szinte mozdulni sem lehet. A szecesszió rajongói azonban más miatt is elzarándokolnak ide.
Ínyenc falatok
Két sarokra a bécsi Operától, a Karlsplatz mögött kezdődik Bécs legismertebb piaca, a Naschmarkt. Sokan jönnek megnézni a Szecesszió Házát a hatalmas aranylevelekből font gömbbel, Gustav Klimt Beethoven-frízével, és még többen bámészkodnak, vásárolnak, fogyasztanak a Naschmarkton.
A piac emberemlékezet óta létezik, de mai helyét a városnak is nevet adó Wien folyócska lefedésével alakították ki a XIX. században. A föld alá szorult Wien alagútjaiban 1949-ben, A harmadik ember címmel híres kultuszfilmet forgattak Orson Wellesszel a főszerepben. A film helyszínei vezetéssel bejárhatók, a 3. MannTour bejárata a Karlsplatzon található.
A piacon vannak legendás kofák, mint például Martina Himmelsbach, akinek zöldség-gyümölcsüzlete 1950 óta ugyanott működik. De sokan járnak a Naschmarktra a különféle éttermek miatt. Három kiváló tengeri specialista is van itt, az Umar, a La Marée és a Nautilus. Az Umar friss halat is árul a pultból, sőt osztrigát fogyaszthatunk amúgy az utcáról.
Egy jó ebéd a La Maréeban igazán feldobja a napot.
Érdemes a Naschmarkt mindkét utcáján végigsétálni. A Linke Wienzeile, azaz a Wien bal partja felé esőben inkább éttermeket, kávézókat, a Rechte Wienzeile felé esőben inkább standokat, üzleteket találunk.