Ezért nem akarunk második gyereket - Egy anya őszinte vallomása
Kicsi fiam idén már a középső csoportot kezdhette el. Hihetetlenül büszke magára, és meg is van győződve arról, hogy ő már nagy. Persze mi is nagyon büszkék vagyunk rá, nézzük, ahogy nap, mint nap változik, fejlődik, erősödik. Élvezzük a hétvégéket, küzdünk a hétköznapokon (hisztikorszak). De nagyjából egyensúlyban vagyunk, és most ezen egyáltalán nem akarunk változtatni. Azonban ahogy telik az idő, egyre többször kapom meg a kérdést: mikor lesz testvére?
Érzékeny kérdéskör
Ez a kérdés szerintem először is kimondottan indiszkrét. Annyira indiszkrét, mintha azt kérdeznék valakitől, hogy milyen vallású vagy éppen kire szavazott legutóbb. Ez egy olyan kérdés, ami erősen a család magánszférájába tartozik. Én például nem is szeretem megkérdezni az ismerősöktől, barátoktól sem, hogy mikorra terveznek gyermeket, hiszen beletrafálhatok hihetetlenül érzékeny kérdéskörbe. Tehát szívem szerint erre azt az egyenes választ adnám, hogy ez csak a férjemre és rám tartozik.
Na, de ennyire azért nem vagyok direkt, ezért határozottan ki szoktam jelenteni, hogy nem tervezünk több gyereket. Nagyjából a válaszokat is ismerem, és készen állok azok lereagálására is. Viszont pár hete a szokásos válaszaim után egy távolabbi rokon megjegyezte (nem kérdezte, kijelentette), hogy azért nem lesz több gyerekünk, mert én önző vagyok. Ez egy kicsit meglepett, de épp toppon voltam, és határozottan visszavágtam, hogy igen, valóban az vagyok és ezt vállalom.